Én is követtem őket, mert nagy nevetés hallatszott. Megijedtem, hogy megint a kutyáimat piszkálják, de nem. Újabb adag port vettek elő - valahonnan, mert ez még nem láttam - és kiborították az asztalra. Elegem volt. Az én házamból csináltak drogtanyát két éve is.
- Srácok, szerintem elég lesz - kezdtem félénken, de felbátorodtam.
- Ugyan, Des. Csak az a bajod, hogy még józan vagy - szólt Kyra, aki azóta a barátom, mióta közéjük kerültem.
Nem akartam Őt is elküldeni, hogy hagyjon ezzel, mert megígértem Soniának, hogy abbahagyom. Körberöhögtek volna. Nincs túl sok akaraterőm, leguggoltam hozzájuk amit tapssal jutalmaztak. Kiborították elém a fehér csíkot, és még mielőtt felszívtam volna, Justinra néztem aki vigyorgott és bólintott egyet.
- Nem is volt olyan rossz, igaz? - kérdezte Wayne, először helyeselni akartam, de megbántam. Így kértem egy szál cigit, mert egy idióta barom vagyok. Bieber húzott ki a zsebéből rögtön 3 szálat, amitől rendesen el is képedtem.
- Akkor adok, ha közösen szívjuk el - kacsintott. Mindenki, mint az óvodások, huhogni kezdett, így akaratlanul is zavarba jöttem, de belementem.
A hátsókertbe indultunk és meggyújtottuk azt az egy szar szálat. Elmosolyodott és jó nagyot beleszívott. Talán túl nagyot is, mint amennyit Ő bír, mert majdnem megfulladt úgy köhögött.
- Add ide, mert nem lesz jó vége - vettem ki kezéből és én is szívtam belőle, majd az arcába fújtam. Ennek következtében túl közel kerültem hozzá, sikeresen megragadta a derekam és magához húzott. Levakarhatatlan vigyor kerekedett az arcára, jobbnak láttam letörölni.
- Haver, vagy elengedsz vagy azt a szép kis arcodat lilára színezem - mosolyogtam úgy, mint akinek tetszik a dolog.
- Nem is tudtam, hogy ilyen durva vagy - engedett el és elvette a cigit.
- Én meg azt nem, hogy függő lettél, durván egy hét alatt - néztem a kezében lévő tárgyra, majd a szemébe. Megrántotta a vállát és átadta nekem - Sel - kezdtem.
- Neki semmi köze nincs ehhez. Nem miatta csinálom, mert nem érdekel már. Nem függök tőle.
- Na, persze - nevettem és inkább visszaadtam neki a füstölgő csíkot és bementem a házba. Minden szem Rám szegeződött és nevetni kezdtek. Nagyon jól tudtam, hogy miért.
Nem mondtam nekik semmit, megráztam a fejem és leültem. Sokkal jobb kedvem volt, nem aggódtam semmiért. "YOLO" kiabálták, majd betették Draketől a Started From The Bottom című számot, amire egyszerre kezdtük el mozgatni fel és le a karunkat. Jól éreztem magam, és ismét részeg voltam. Mint minden héten legalább háromszor.
Amennyire ellenkeztem és akartam józan maradni, annyira sikerült betépnem és elaludtam. Mivel a "bátyáim" szinte mindennap átjöttek ezért nyugodt voltam afelől, hogy időben hazaküldenek mindenkit és majd Ők is távoznak.
Mivel ennyire nem érdekelt, hogy mi lesz az ébredés rettentő volt. Rossz, nagyon rossz volt a számíze és suttogásokat hallottam. Fáradt voltam és gondoltam, hogy csak Twizzék beszélgetnek, de ekkor egy élesebb hang ütötte meg a fülem.
- Destiny még híres és nem kevesen tudnak róla, a botrányai miatt sem. Justin a világ legismertebb embere, na most belegondoltatok, ha Ők ketten?
- Jaj, W! Des ki nem állhatja, hogy lehetne már ebből is valami?
- Ti vakok vagytok. A fiú úgy néz rá, mint ahogy én szoktam Rihanna seggére - nevetett rekedten, amibe bekapcsolódtak Gunzoék is.
Ezután mocorogni kezdtem, de nem direkt, nem éreztem a lábaim. Csendbe maradtak és vártak.
- Na, akkor én megyek is. Jó volt beszélgetni. További jó éjszakát Dessy - mosolygott Rám és elment.
- Ez mi volt? - ültem fel és megigazítottam kócos hajamat.
- Mi?
- Nem vagyok hülye. Mit akartok Justintól?
- Biztos csak álmodtad - győzködtek - Úgy is olyan sokat vagy vele.
Megráztam a fejem, összeszedtem a cuccaikat és az ajtó felé mutattam. Először nem akartak megindulni, főleg Twist nem, de Za kihúzta és biccentett egyet nekem. Hülyének nézhettek, de nem vagyok az. Tisztán hallottam amiről beszéltek. Barátok maradunk, mert rajtuk kívül nincs másom és ismernek, hogy ennyi év után, bármikor visszaengedném Őket. Csak szépen kell hozzám szólniuk vagy hízelegniük. Amit egyébként utálok, de tőlük elfogadom.
Kitakarítani nem volt kedvem, fürödni még úgy se. Így büdösen, züllötten és rettentő fáradtan dőltem az ágyba. Az elalvással ilyenkor nincs gondom, csak az sms-ekkel.
Feladó: Seggfej. "Szépet akarok írni, csak nem tudom mit.:) Mindegy, a lényeg csak annyi lenne, hogy veled egy élmény...haha! Remélem elmentetted a számom, ha nem akkor: Jó éjt, J."
***
- Destiny McCain, te nem normális barom! - üvöltötte Sonia - Hogy képzelted azt, hogy csak úgy simán füvezz egyet, kint a hátsókertedben?! Nem lett volna egyszerűbb kiállni a TMZ székháza elé és ott rágyújtani?! Ezek után mégis mit vársz tőlem?
- De én nem akartam - védekeztem - A barátaim beszéltek rá.
- A barátaid? Hát az ilyenek barátok? Gondolkozz már el egy kicsit - kopogtatta mutatóujjával halántéket és elfordult - 7 évvel ezelőtt értelmét láttam, hogy leszerződtessek egy okos, szép, tehetséges és nem utolsó sorban olyan lányt aki megveti az alkoholt és a drogokat, de most...
- SoSo - hívtam a 13 éves koromban neki adott becenevén - Ne mondj ilyet.
- De ilyet mondok! Nem mondhatod, hogy nincs igazam, mert most csak szembesítelek a valósággal. Azzal amivel nem foglalkozol, miközben felelőtlenül drogozol.
- Felejtsük már el ezt a szót.
- Mit?
- A drogot.
- Ezt nem lehet - ült le székébe - Ez olyan amit az ember évek múlva sem felejt, sőt soha.
Igaza volt, de abban pillanatban sértettnek és megalázottnak éreztem magam. Tudomást sem vettem arról, hogy a szavainak igenis súlya van.
- És Biebert jobb ha most kivered a fejedből - küldött ki a stúdióból.
- Mi? Én nem is... - védekeztem volna, de rám csapta az ajtót.
Trágárul motyogtam magam alá és igyekeztem haza. Autóval érkeztem ismét, nem volt kedvem a sok utálóhoz, akik nagyon sokszor gondolkodóba ejtenek és magam alá kerülök miattuk. Amint igyekeztem megbotlottam valakiben és hasra estem volna, ha nem kap el.
- Haver - néztem fel és ugyanazzal a két mogyoróbarna szemmel találkoztam amivel két nappal ezelőtt.
- Szia, Dessy - üdvözölt nagy mosollyal az arcán és megölelni készült.
- Nem - toltam el magamtól - Nem vagyunk ilyen viszonyban.
- Pedig azt hittem jelentett valamit az a...
- Az egy szál cigi? Tudod, szart sem jelentett. Felejtsd el és a további drogozást is.
- Ki vagy te, az anyám? - förmedt rám - Azt csinálok amit akarok, az én életem - igazította meg inge gallérját és a tömegbe nézve mosolygott.
- Nem, nem az vagyok. És inkább ezt is felejtsd el, csinálj amit akarsz. Hidegen hagy - legyintettem és indulni akartam, de megragadta a karom.
- Tényleg? Akkor ma ütközünk, nálad, Cica - kacsintott és besétált a stúdióba.
- Cica az... - ordítottam utána, de csak hülyének néztek az emberek.
Mi az, hogy nálam? Ma nem csinálok semmit, pihenni fogok. Senki se fog hozzám jönni, mert két lábbal rugdosom végig az utcán, ha barátom, ha nem. Tessék megint felkaptam a vizet és megint emiatt az idióta miatt.
Leparkoltam a feljárón, megsimogattam Floyd-ot és Mary Jane-t, akik a hátsókertből szaladtak elém, majd benyitottam a házba. Körülnéztem, mert hatással voltak rám Bieber szavai, de senki sem volt bent ezért nyugodtan tettem le a cuccom a konyhában.
Előszedtem a hat kisebb és nagyobb tálkát, amikbe kutyakaját öntöttem. Imádom őket, nélkülük talán még lejjebb lennék, ami ezen a szinten már sehol sincs. Happy, a rottweiler keverék szaladt hozzám és jól összenyalogatott, Penny Lane követte akik alig látott ki összekuszálódott szőrétől.
- Jaj, gyertek már ide! - guggoltam le és Ziggyt, a bulldogot húztam magamhoz
- Bean-t hol hagytátok, drágáim? - kerestem az aprócska chihuahua keveréket, aki az egyik földön heverő pokróc alól bújt ki. Eltüsszentette magát, amitől kicsit megingott, de ugyanúgy folytatta a csaholást tálkája felé.
Boldogok voltak. Örültek nekem, úgy ahogy még senki sem. Ettől elszomorodtam. Nem, nem attól, hogy szeretnek. Sokkal inkább attól, hogy mások ennek töredékében sem örülnek vagy szeretnek. Leültem a konyhapult mellé, elméláztam, de nem sokáig tartott, mert csengettek.
- De én nem akartam - védekeztem - A barátaim beszéltek rá.
- A barátaid? Hát az ilyenek barátok? Gondolkozz már el egy kicsit - kopogtatta mutatóujjával halántéket és elfordult - 7 évvel ezelőtt értelmét láttam, hogy leszerződtessek egy okos, szép, tehetséges és nem utolsó sorban olyan lányt aki megveti az alkoholt és a drogokat, de most...
- SoSo - hívtam a 13 éves koromban neki adott becenevén - Ne mondj ilyet.
- De ilyet mondok! Nem mondhatod, hogy nincs igazam, mert most csak szembesítelek a valósággal. Azzal amivel nem foglalkozol, miközben felelőtlenül drogozol.
- Felejtsük már el ezt a szót.
- Mit?
- A drogot.
- Ezt nem lehet - ült le székébe - Ez olyan amit az ember évek múlva sem felejt, sőt soha.
Igaza volt, de abban pillanatban sértettnek és megalázottnak éreztem magam. Tudomást sem vettem arról, hogy a szavainak igenis súlya van.
- És Biebert jobb ha most kivered a fejedből - küldött ki a stúdióból.
- Mi? Én nem is... - védekeztem volna, de rám csapta az ajtót.
Trágárul motyogtam magam alá és igyekeztem haza. Autóval érkeztem ismét, nem volt kedvem a sok utálóhoz, akik nagyon sokszor gondolkodóba ejtenek és magam alá kerülök miattuk. Amint igyekeztem megbotlottam valakiben és hasra estem volna, ha nem kap el.
- Haver - néztem fel és ugyanazzal a két mogyoróbarna szemmel találkoztam amivel két nappal ezelőtt.
- Szia, Dessy - üdvözölt nagy mosollyal az arcán és megölelni készült.
- Nem - toltam el magamtól - Nem vagyunk ilyen viszonyban.
- Pedig azt hittem jelentett valamit az a...
- Az egy szál cigi? Tudod, szart sem jelentett. Felejtsd el és a további drogozást is.
- Ki vagy te, az anyám? - förmedt rám - Azt csinálok amit akarok, az én életem - igazította meg inge gallérját és a tömegbe nézve mosolygott.
- Nem, nem az vagyok. És inkább ezt is felejtsd el, csinálj amit akarsz. Hidegen hagy - legyintettem és indulni akartam, de megragadta a karom.
- Tényleg? Akkor ma ütközünk, nálad, Cica - kacsintott és besétált a stúdióba.
- Cica az... - ordítottam utána, de csak hülyének néztek az emberek.
Mi az, hogy nálam? Ma nem csinálok semmit, pihenni fogok. Senki se fog hozzám jönni, mert két lábbal rugdosom végig az utcán, ha barátom, ha nem. Tessék megint felkaptam a vizet és megint emiatt az idióta miatt.
Leparkoltam a feljárón, megsimogattam Floyd-ot és Mary Jane-t, akik a hátsókertből szaladtak elém, majd benyitottam a házba. Körülnéztem, mert hatással voltak rám Bieber szavai, de senki sem volt bent ezért nyugodtan tettem le a cuccom a konyhában.
Előszedtem a hat kisebb és nagyobb tálkát, amikbe kutyakaját öntöttem. Imádom őket, nélkülük talán még lejjebb lennék, ami ezen a szinten már sehol sincs. Happy, a rottweiler keverék szaladt hozzám és jól összenyalogatott, Penny Lane követte akik alig látott ki összekuszálódott szőrétől.- Jaj, gyertek már ide! - guggoltam le és Ziggyt, a bulldogot húztam magamhoz
- Bean-t hol hagytátok, drágáim? - kerestem az aprócska chihuahua keveréket, aki az egyik földön heverő pokróc alól bújt ki. Eltüsszentette magát, amitől kicsit megingott, de ugyanúgy folytatta a csaholást tálkája felé.
Boldogok voltak. Örültek nekem, úgy ahogy még senki sem. Ettől elszomorodtam. Nem, nem attól, hogy szeretnek. Sokkal inkább attól, hogy mások ennek töredékében sem örülnek vagy szeretnek. Leültem a konyhapult mellé, elméláztam, de nem sokáig tartott, mert csengettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése