1.rész

Huh, hát sziasztok! Igen, újra kezdtem a blogot. Mindet töröltem, amit eddig írtam. Az elején talán elrettent a blog, de nem mondok semmit. Ha olvassátok, megtudjátok, hogy mi lesz a vége. Ismét Justinos, de itt van Miley, aki, igaz nem saját magát, de a másik főszereplőt alakítja. Sajnálom, hogy így a nyár közepén kezdem, mert nem tudom befejezni a végére, de igyekezek. A kommentek még mindig nagyon jól esnének, azt is megírhatjátok, hogy mi nem tetszik, elfogadom. Köszönöm, hogy ezt is megnézitek vagy véleményezitek. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Kitti

 Egyedül ültem otthon, hiszen egyedül élek. A szüleimmel nem beszélek túl sokat, jó ha egy hónapban kétszer felhívnak. Mert én ugyan nem hívom őket! Csak megmondanák, hogy mit és hogyan tegyek, erre meg aztán semmi szükségem.
Elnyúltam a kanapémon, aludni készültem, mikor csengettek. Hirtelen nem tudtam, hogy ki háborgat ilyenkor, mire eszembe jutott, hogy a srácokkal megbeszéltük, hogy átjönnek és egy kicsit jól érezzük magunkat. Gyorsan megigazítottam festett szőke hajam és zoknimban csúszkáltam a bejárati ajtó felé. A mosolyt levakarni arcomról lehetetlen lett volna, boldogan engedtem be őket.
- Des, bébi! - ölelt át Twist és kezei fenekemre csúsztak. Megigazítottam, visszatettem a derekamra. Már megcsapott az a bizonyos illat, ami évek óta fogva tart. Mögötte lépkedett a bátyja Za, egy nagy üveg Jack Daniel's-t fogva. Ő is megölelt majd beljebb lépett. Hoztak magukkal ismerős és ismeretlen arcokat, amit már megszoktam. De, egyikőjük nagyon is szúrta a szemem.
- A kölyköt minek hoztátok? - intéztem feléjük szavaimat és bevágódtam az egyik fotelba.
- A barátunk. Nyugi - mondta Twizzle a konyhapult mögül, éppen sodorta közös szerelmünket. Én is próbálkoztam már vele, sose ment úgy, mint neki. Mire kész lett mind körül álltuk és vártunk. Drámai pillanatok következtek, ahogy meggyújtotta a cigarettát és a szájába vette. Jó erősen beleszívott, benntartotta és kifújta a füstöt. Mámorító illatát lassan légeztem be, majd elvettem tőle.
Azok az órák feledésbe múltak, nem emlékeztem semmire. Nagyon sokat nevettünk és ittunk mindenre. Arra, hogy hamarosan lehúzhatom magam a wc-n és arra is, hogy teszünk a világra. Mindenre, nem érdekelt, hogy volt-e értelme, ittunk. Mi hozzászoktunk ehhez, évek óta ezt csináltuk. Viszont az újak, akiket csak úgy felszedtek, nem bírták sokáig. Hányni mentek és elaludtak.
- Egészségünkre! - szívott füves cigarettájába Sean Kingston, aki velem egy időben lett a banda tagja. Felkacagtam és kiittam poharamból a whiskeymet. Néhányan csak néztek ki a fejükből és mosolyogtak. A legtöbb emlékem, ezekről az évekről, ennyi volt.
Ülni már alig tudtam, zsibbadtam mindenhol, ezért muszáj volt járnom egyet. Dülöngélve felálltam és elsétáltam a folyosóig. Öklendezéseket hallottam, nem igazán érdekelt. Miután az illető kijött, talán egy kicsit felkeltette az érdeklődésem.
Nevettem mikor megláttam nyúzott arcát és, hogy wc papírral törölgeti homlokát. Rám nézett és Ő is elnevette magát.
- Te min nevetsz? - mértem végig és abbahagytam az értelmetlen kacagást.
- Nem tudom. Te? - emelte fel fejét és féloldalasan elmosolyodott.
- Kölyök, hagyd ezt abba. Menj haza és felejtsd el ezt az egészet. Jobban jársz - hajoltam hozzá közel és a fülébe súgtam.
- Szóval van még egy szál cigi? - vigyorgott - Akkor én megyek.
Azzal megindult a többiek felé, bár már Ő sem állt biztosan lábain. Megráztam a fejem és bementem a mosdóba. A tükörbe néztem, a saját szemembe. Piros volt a sok marihuánától. Felfordult a gyomrom ha magamra kellett néznem. A hajam az arcomhoz tapadt, megizzadtam és karikásak voltak a szemeim. Utáltam és undorodtam.
Megpróbáltam összeszedni magam és magabiztosan visszamenni hozzájuk, mire az egyik kutyám rémült vakkantását hallottam, majd nyüszítését. Szinte kirohantam hozzájuk. Az a buta kölyök rálépett szegényre. Felkaptam, nyugtatgattam.
- Kifelé! - néztem rá.
- De - kezdte volna.
- Nem hallottad, ember? Húzz innen - nem tudtam lecsillapodni, már Twist állt közénk.
- Menj, Justin - fordult felé. - Menj már!
Gyors léptekkel az ajtó felé indult és kiszaladt. Kocsi gumi csikorgását lehetett hallani, ahogy megindul a forró betonon, majd beállt a csönd. Rettentő mérges lettem, robbantam ha hozzám szóltak.
- Ez a szerencsétlen ezek után még vezet is?!
- Nyugodj le, bébi - suttogta Twizz - Elment.
- Fogd be! A bulinak vége, el lehet húzni - néztem körbe, de senki se mozdult - Nem hallottátok? Húzzatok innen ahova akartok!
Végül egy pár újonc megindult, utánuk pedig a többiek. Mind lenézően pillantottak vissza rám, majd elmentek. Mindegyikőjüknek tudnia kellett volna, hogy gyorsan robbanok, ha be vagyok szívva, ha nem. Elég nekem egy kisebb összenézés és a bulinak vége. De, ettől függetlenül mindenhova meghívnak. Ha az ember tagja a YMCMB-nek, nem hagyhatnak ki a nagybetűs partikból.
- Gyorsabban, emberek! - lökdöstem fel őket, mire nyögdécselve elhagyták a házamat. Utoljára Sean lépett ki, Chris és Gunzo maradtak.
- Ti is eltakarodhattok - fújtattam.
- Hé, csaj - kezdte Za - Ezt most jól elintézted. Sokáig nem fognak jönni.
- Jobb is - vágódtam a kanapéra és magamhoz öleltem a kutyámat.
- Majd elintézzük. Kihozunk belőle - ült mellém Twist és kacsintott.
- Nem kell, hagyjatok - pillantottam fel rájuk.
- Des, Dessy - becézgetett - Szükséged van erre. - azzal szedegetni kezdte az eldobált csikkeket és a szemetesbe rakta mindet. Az üres üvegeket is elrakta, felhúzott fekvőhelyzetből és magához ölelt. Mindig is úgy tekintettem rájuk, mint a bátyáimra. Valahogy az igazi testvéreim távolabb álltak tőlem. Ők voltak itt mikor a legalján voltam, a bőrünk színe sose akadályozott ebben.
- Azt a hülye Biebert, többet ne hozzátok - mosolyogtam.
- Szinte az öcsénk, Destiny. Ilyen embert, most nézve a hírnevére, hogy lehetne kihagyni? - nevetett Twizzy.
Ekkor döbbentem rá, hogy kihasználják. Mondjuk hol érdekel ez engem? Semmi közöm ahhoz a gyerekhez, gondoltam.
Mivel sikeresen szétcsaptuk magunkat, Ők már nem is erőltették a hazamenetelt. Kerestek magunk 1-1 szobát és ledőltek. Én is úgy tettem volna, ha nem kapok egy sms-t.
"Sajnálom a kutyát, nem direkt volt. Jó éjt, J."