"Elmentünk. Majd találkozunk, bébi." - ennél se kellett több, rohantam a wc-hez és sugárban hánytam. Igen, gusztustalan megfogalmazás, de tényleg így történt.
Na, nem mintha Twist levelétől kellett volna hánynom, de rám jött a rosszullét. Ha lenne valakim aggódnék, hogy terhes vagyok, de így? Nem kellek senkinek. Tudják a "történetem". Füves ribanc, szokták mondogatni. Mert ebből aztán annyi az igazság. Igen, füvezek, be szoktam vallani. Ha így nem fogadnak el, ott a középső ujjam, amit büszkén mutatok meg.
Ilyenkor mindig átkozom a tegnapot, mert általában másnap megbeszélés. Hála az égnek, van még menedzserem, aki foglalkozik velem. Bár a legutóbbi ötlete, az elvonó, nagyon nem tetszik. Egyelőre nem is akarom abbahagyni ezt, pedig rettenetes ahogy kinézek.
Beálltam a forró zuhany alá, hajat mostam és lemostam a tegnapról maradt sminkemet. Így is késtem több, mint egy órát, ezért már nem is sietettem magam. Kerestem magamnak egy rendes ruhát. Magas derekú, nagyon rövidnadrág és haspóló. A hajamat a fejem tetejére kötöttem, összealapozóztam magam és kész voltam. Enni adtam a kutyáknak és elindultam.
- Pff, drogos kurva - hallottam a hátam mögül.
- Tessék? - fordultam meg.
- Most se vagy józan - nevettek.
- Ezt nem kellett volna - indultam meg, öklömet melegítve. Behúzni készültem, mikor valaki hátulról lefogott. Sonia mérgesen méregetett, majd bocsánatot kért az 5 kis szerencsétlentől és betuszkolt.
- Destiny, te normális vagy? - fakadt ki magából - Azt hiszed a tegnapról nem tudok? Mindenki tud róla! - lökött elém egyszerre három újságot, amiken én vagyok a címlapon. És sajnos az a hülye-gyerek Bieber is. Összeboronáltak minket.
- Destiny McCain és Justin Bieber már meg is találták közös szenvedélyüket, egy nagy szál mariskában. Destiny lassan búcsút inthet a hírnevének, és Bieber is - ha így halad. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi történt McCain házában tegnap délután, mikor is egy kisebb csapat érkezett hozzá, tudatmódosítókkal, alkohollal és a kanadai popszenzációval oldalukon. Képek a 12. oldalon - olvasta.
- Én... - dadogtam.
- Drogoztatok? - bólintottam - Mind?
- Mind.
Megcsóválta a fejét, és kezdte is a kioktatásom. Igaza volt, kivételesen nem szóltam vissza, csak mikor szóba jött az elvonó.
- Nem! Ezt elfelejtheted. Jól vagyok, ki tudok belőle egyedül is jönni.
- Megígérted ezt 4 napja is, mi lett a vége?
Nem szóltam semmit, megvártam a hegyibeszédet és távoztam. Frusztrált és ideges voltam, ez kihatott a vezetésre is. Majdnem karamboloztam, ebből megint szép kis cikket hoznak le.
Mire hazaértem, 3 kocsi állt a házam előtt. Az egyik Twist-ék volt, a másik kettő ismerős volt, csak nem tudtam honnan.
Leállítottam a motort és közelebb mentem. Nem sokkal később nagy raszta tömeget pillantottam meg, így kikövetkeztettem, hogy a nagy Lil Wayne jött el.
- Itt van! - kiáltotta Za és nagy mosolyra húzta a száját.
- Hercegnőm - mosolygott Wayne, megvillantva csillogó fogszabályzóját. Megragadta a kezem és megpörgetett a tengelyem körül. Szerettem ha ilyet csinálna, de megcsapott ismét az az illat. - Kész nő vagy - kacsintott - Még ha fekete lennél.
Felnevettem és megöleltem. Gyilkos pillantásokat küldtem Gunzo felé, aki az öccse mögé lépett. Sean Kingston újra a vendégem lett, meg pár haverjuk, akik mind feketék voltak.
Sosem zavart a színük, én is annak éreztem magam. Beálltunk egy közös kép erejéig, ahonnan nagyon is kirikítottam. Miután beengedtem őket a házba, mert szedték ki zsebeikből a fehér port és borították ki a dohányzóasztalra.
- Drága Destiny, tiéd az első szippantás, hiszen te vendégelsz meg minket! - mondta a rapper, de megrázni készültem a fejemet. Ekkor mindenki a bejárati ajtó felé pillantott, ahonnan Bieber sétált be.
- Te? - mértem végig. Fekete, ülepes nadrág, fekete trikó, fekete Ray Ban a feje tetején és hatalmas vigyor az arcán.
- Jöttem - nézett Twizz felé, aki lehajtotta a fejét.
- Ha már itt van a másik fehér kistestvérünk, engedjük be - nevetett Sean és megölelte. Hirtelen düh borított el, pedig teljesen józan voltam. Haragudtam magamra, Chrisre, és erre az idiótára is.
- Köszönöm, nem kérek - utasítottam el a fehér varázsport.
- Beteg vagy? - fordultak szinte egyszerre felém.
- Ha nem, hát nem. Gyere Biebs - intet neki Gunzo, és Ő boldogan guggolt az asztal mellé, hogy felszívja azt a nyamvadt fehér csíkot. Tüsszentenie kellett, de befogta az orrát, hogy bent tartsa. Szemei belekönnyeztek, de csak nevetett.
Én maradtam tiszta, mindenki kábultan nevetgélt és próbált még több szert magába tömni. Undorodtam. Olyan lepukkant lett a hely, a hangulat, mintha hajléktalanok vettek volna körül. Kezdtem megnyugodni, hogy innen már nincs lejjebb, abbahagyják, mikor egyikőjük vastag, barna, jól megtöltött szivart vett elő. Felcsillant a szemük, de még így is gyorsan felpattantak és kapkodták el egymás kezéből.
Ennél se kellett több, kiviharoztam a helyiségből. Egyedül akartam lenni, nem ezekkel. Mindig azt mondják, hogy sokat köszönhetek nekik, amit illuminált állapotban még el is hiszek, de ilyenkor megfordul a fejemben, hogy emiatt vagyok a béka fenekén. Ezeket a gondolatok gyorsan töröltem, mikor meghallottam, hogy valaki közeledik. Végül is a folyosó végén való mélázás, miközben ülök, nem a legjobb.
- Hé - vette sietősebbre - Jól vagy?
- Hagyj - fordultam meg, mire észrevettem, hogy Justin az - Miért vagy itt?
- Kezdtem aggódni, hogy miért nem válaszolsz a tegnapi sms-emre - nevetett.
- Talán azért, mert nagyon letojom? - néztem a szemébe, aminek hatására még jobban nevetni kezdett. Megfogta a kezem és felhúzott.
- Nagyon beszívtál? - kérdezte.
- Teljesen józan vagyok. De megmondhatod, hogy mekkora drogos kurva vagyok - mosolyogtam.
- Mi? Miért mondanám? - megforgattam a szemem - Ne foglalkozz velük, mind hülyék.
- Mert te aztán tudod. Honnan is tudnád? Mesevilágból csöppentél ide, a kis hercegnő Selena mellől - néztem végig rajta - Menj vissza hozzá, még elfordulhatsz innen. Ezután már nem nagyon.
- Fogd már be. Pont nem érdekel Selena - tört ki magából - Azt hiszed, hogy minden olyan jó nekem? Csak, hogy tudd: utálom. Az egész életem. Miért jöttem volna ide?
- Ne kezdj velem veszekedni, kölyök! - téptem ki csuklóm a markából - Húzz innen, még most!
- Ezt már hallottam - nézett jobbra.
- Ó, tényleg? Akkor mondok valamit, amit még biztos nem - mosolyogtam - Inkább mutatok - kacsintottam, és emeltem jobb öklöm, hogy kapjon egy kis szuvenírt, mikor Za lépett ki a nappaliból és meglátott minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése