3.rész

Kezemet magam mellé ejtettem és figyeltem, ahogy Justinhoz szól. Nem figyeltem, sokkal jobban érdekelt Justin zsebe, ahonnan kidudorodott valami. Nem, nem arra gondolok, nehogy félreértsetek. Biztos voltam benne, hogy nem a telefonja, sem az iratai, valami más volt. Miután észrevette, hogy bámulom tenyerét gyorsan ráhelyezte és visszament a nappaliba.
Én is követtem őket, mert nagy nevetés hallatszott. Megijedtem, hogy megint a kutyáimat piszkálják, de nem. Újabb adag port vettek elő - valahonnan, mert ez még nem láttam - és kiborították az asztalra. Elegem volt. Az én házamból csináltak drogtanyát két éve is.
- Srácok, szerintem elég lesz - kezdtem félénken, de felbátorodtam.
- Ugyan, Des. Csak az a bajod, hogy még józan vagy - szólt Kyra, aki azóta a barátom, mióta közéjük kerültem.
Nem akartam Őt is elküldeni, hogy hagyjon ezzel, mert megígértem Soniának, hogy abbahagyom. Körberöhögtek volna. Nincs túl sok akaraterőm, leguggoltam hozzájuk amit tapssal jutalmaztak. Kiborították elém a fehér csíkot, és még mielőtt felszívtam volna, Justinra néztem aki vigyorgott és bólintott egyet.
- Nem is volt olyan rossz, igaz? - kérdezte Wayne, először helyeselni akartam, de megbántam. Így kértem egy szál cigit, mert egy idióta barom vagyok. Bieber húzott ki a zsebéből rögtön 3 szálat, amitől rendesen el is képedtem.
- Akkor adok, ha közösen szívjuk el - kacsintott. Mindenki, mint az óvodások, huhogni kezdett, így akaratlanul is zavarba jöttem, de belementem.
A hátsókertbe indultunk és meggyújtottuk azt az egy szar szálat. Elmosolyodott és jó nagyot beleszívott. Talán túl nagyot is, mint amennyit Ő bír, mert majdnem megfulladt úgy köhögött.
- Add ide, mert nem lesz jó vége - vettem ki kezéből és én is szívtam belőle, majd az arcába fújtam. Ennek következtében túl közel kerültem hozzá, sikeresen megragadta a derekam és magához húzott. Levakarhatatlan vigyor kerekedett az arcára, jobbnak láttam letörölni.
- Haver, vagy elengedsz vagy azt a szép kis arcodat lilára színezem - mosolyogtam úgy, mint akinek tetszik a dolog.
- Nem is tudtam, hogy ilyen durva vagy - engedett el és elvette a cigit.
- Én meg azt nem, hogy függő lettél, durván egy hét alatt - néztem a kezében lévő tárgyra, majd a szemébe. Megrántotta a vállát és átadta nekem - Sel - kezdtem.
- Neki semmi köze nincs ehhez. Nem miatta csinálom, mert nem érdekel már. Nem függök tőle.
- Na, persze - nevettem és inkább visszaadtam neki a füstölgő csíkot és bementem a házba. Minden szem Rám szegeződött és nevetni kezdtek. Nagyon jól tudtam, hogy miért.
Nem mondtam nekik semmit, megráztam a fejem és leültem. Sokkal jobb kedvem volt, nem aggódtam semmiért. "YOLO" kiabálták, majd betették Draketől a Started From The Bottom című számot, amire egyszerre kezdtük el mozgatni fel és le a karunkat. Jól éreztem magam, és ismét részeg voltam. Mint minden héten legalább háromszor.
Amennyire ellenkeztem és akartam józan maradni, annyira sikerült betépnem és elaludtam. Mivel a "bátyáim" szinte mindennap átjöttek ezért nyugodt voltam afelől, hogy időben hazaküldenek mindenkit és majd Ők is távoznak.
Mivel ennyire nem érdekelt, hogy mi lesz az ébredés rettentő volt. Rossz, nagyon rossz volt a számíze és suttogásokat hallottam. Fáradt voltam és gondoltam, hogy csak Twizzék beszélgetnek, de ekkor egy élesebb hang ütötte meg a fülem.
- Destiny még híres és nem kevesen tudnak róla, a botrányai miatt sem. Justin a világ legismertebb embere, na most belegondoltatok, ha Ők ketten?
- Jaj, W! Des ki nem állhatja, hogy lehetne már ebből is valami?
- Ti vakok vagytok. A fiú úgy néz rá, mint ahogy én szoktam Rihanna seggére - nevetett rekedten, amibe bekapcsolódtak Gunzoék is.
Ezután mocorogni kezdtem, de nem direkt, nem éreztem a lábaim. Csendbe maradtak és vártak.
- Na, akkor én megyek is. Jó volt beszélgetni. További jó éjszakát Dessy - mosolygott Rám és elment.
- Ez mi volt? - ültem fel és megigazítottam kócos hajamat.
- Mi?
- Nem vagyok hülye. Mit akartok Justintól?
- Biztos csak álmodtad - győzködtek - Úgy is olyan sokat vagy vele.
Megráztam a fejem, összeszedtem a cuccaikat és az ajtó felé mutattam. Először nem akartak megindulni, főleg Twist nem, de Za kihúzta és biccentett egyet nekem. Hülyének nézhettek, de nem vagyok az. Tisztán hallottam amiről beszéltek. Barátok maradunk, mert rajtuk kívül nincs másom és ismernek, hogy ennyi év után, bármikor visszaengedném Őket. Csak szépen kell hozzám szólniuk vagy hízelegniük. Amit egyébként utálok, de tőlük elfogadom.
Kitakarítani nem volt kedvem, fürödni még úgy se. Így büdösen, züllötten és rettentő fáradtan dőltem az ágyba. Az elalvással ilyenkor nincs gondom, csak az sms-ekkel.
Feladó: Seggfej. "Szépet akarok írni, csak nem tudom mit.:) Mindegy, a lényeg csak annyi lenne, hogy veled egy élmény...haha! Remélem elmentetted a számom, ha nem akkor: Jó éjt, J."

***

- Destiny McCain, te nem normális barom! - üvöltötte Sonia - Hogy képzelted azt, hogy csak úgy simán füvezz egyet, kint a hátsókertedben?! Nem lett volna egyszerűbb kiállni a TMZ székháza elé és ott rágyújtani?! Ezek után mégis mit vársz tőlem?
- De én nem akartam - védekeztem - A barátaim beszéltek rá.
- A barátaid? Hát az ilyenek barátok? Gondolkozz már el egy kicsit - kopogtatta mutatóujjával halántéket és elfordult - 7 évvel ezelőtt értelmét láttam, hogy leszerződtessek egy okos, szép, tehetséges és nem utolsó sorban olyan lányt aki megveti az alkoholt és a drogokat, de most...
- SoSo - hívtam a 13 éves koromban neki adott becenevén - Ne mondj ilyet.
- De ilyet mondok! Nem mondhatod, hogy nincs igazam, mert most csak szembesítelek a valósággal. Azzal amivel nem foglalkozol, miközben felelőtlenül drogozol.
- Felejtsük már el ezt a szót.
- Mit?
- A drogot.
- Ezt nem lehet - ült le székébe - Ez olyan amit az ember évek múlva sem felejt, sőt soha.
Igaza volt, de abban pillanatban sértettnek és megalázottnak éreztem magam. Tudomást sem vettem arról, hogy a szavainak igenis súlya van.
- És Biebert jobb ha most kivered a fejedből - küldött ki a stúdióból.
- Mi? Én nem is... - védekeztem volna, de rám csapta az ajtót.
Trágárul motyogtam magam alá és igyekeztem haza. Autóval érkeztem ismét, nem volt kedvem a sok utálóhoz, akik nagyon sokszor gondolkodóba ejtenek és magam alá kerülök miattuk. Amint igyekeztem megbotlottam valakiben és hasra estem volna, ha nem kap el.
- Haver - néztem fel és ugyanazzal a két mogyoróbarna szemmel találkoztam amivel két nappal ezelőtt.
- Szia, Dessy - üdvözölt nagy mosollyal az arcán és megölelni készült.
- Nem - toltam el magamtól - Nem vagyunk ilyen viszonyban.
- Pedig azt hittem jelentett valamit az a...
- Az egy szál cigi? Tudod, szart sem jelentett. Felejtsd el és a további drogozást is.
- Ki vagy te, az anyám? - förmedt rám - Azt csinálok amit akarok, az én életem - igazította meg inge gallérját és a tömegbe nézve mosolygott.
- Nem, nem az vagyok. És inkább ezt is felejtsd el, csinálj amit akarsz. Hidegen hagy - legyintettem és indulni  akartam, de megragadta a karom.
- Tényleg? Akkor ma ütközünk, nálad, Cica - kacsintott és besétált a stúdióba.
- Cica az... - ordítottam utána, de csak hülyének néztek az emberek.
Mi az, hogy nálam? Ma nem csinálok semmit, pihenni fogok. Senki se fog hozzám jönni, mert két lábbal rugdosom végig az utcán, ha barátom, ha nem. Tessék megint felkaptam a vizet és megint emiatt az idióta miatt.
Leparkoltam a feljárón, megsimogattam Floyd-ot és Mary Jane-t, akik a hátsókertből szaladtak elém, majd benyitottam a házba. Körülnéztem, mert hatással voltak rám Bieber szavai, de senki sem volt bent ezért nyugodtan tettem le a cuccom a konyhában.
Előszedtem a hat kisebb és nagyobb tálkát, amikbe kutyakaját öntöttem. Imádom őket, nélkülük talán még lejjebb lennék, ami ezen a szinten már sehol sincs. Happy, a rottweiler keverék szaladt hozzám és jól összenyalogatott, Penny Lane követte akik alig látott ki összekuszálódott szőrétől.
- Jaj, gyertek már ide! - guggoltam le és Ziggyt, a bulldogot húztam magamhoz
- Bean-t hol hagytátok, drágáim? - kerestem az aprócska chihuahua keveréket, aki az egyik földön heverő pokróc alól bújt ki. Eltüsszentette magát, amitől kicsit megingott, de ugyanúgy folytatta a csaholást tálkája felé.
Boldogok voltak. Örültek nekem, úgy ahogy még senki sem. Ettől elszomorodtam. Nem, nem attól, hogy szeretnek. Sokkal inkább attól, hogy mások ennek töredékében sem örülnek vagy szeretnek. Leültem a konyhapult mellé, elméláztam, de nem sokáig tartott, mert csengettek.

2.rész

Körülbelül délután fél 2-kor ébredtem, nagyon fájt a fejem. Hányingerem volt, de éhes is voltam. Alig bírtam felkelni és szédültem is. Káromkodtam hangosan, de hát nem volt kinek. Chris-ék elmentek, egy cetlit és egy szál cigit hagytak az étkezőasztalon.
"Elmentünk. Majd találkozunk, bébi." - ennél se kellett több, rohantam a wc-hez és sugárban hánytam. Igen, gusztustalan megfogalmazás, de tényleg így történt.
Na, nem mintha Twist levelétől kellett volna hánynom, de rám jött a rosszullét. Ha lenne valakim aggódnék, hogy terhes vagyok, de így? Nem kellek senkinek. Tudják a "történetem". Füves ribanc, szokták mondogatni. Mert ebből aztán annyi az igazság. Igen, füvezek, be szoktam vallani. Ha így nem fogadnak el, ott a középső ujjam, amit büszkén mutatok meg.
Ilyenkor mindig átkozom a tegnapot, mert általában másnap megbeszélés. Hála az égnek, van még menedzserem, aki foglalkozik velem. Bár a legutóbbi ötlete, az elvonó, nagyon nem tetszik. Egyelőre nem is akarom abbahagyni ezt, pedig rettenetes ahogy kinézek.
Beálltam a forró zuhany alá, hajat mostam és lemostam a tegnapról maradt sminkemet. Így is késtem több, mint egy órát, ezért már nem is sietettem magam. Kerestem magamnak egy rendes ruhát. Magas derekú, nagyon rövidnadrág és haspóló. A hajamat a fejem tetejére kötöttem, összealapozóztam magam és kész voltam. Enni adtam a kutyáknak és elindultam.

Kocsival mentem, mert kihívásnak tűnt abban a magassarkúban sétálgatni. Lelassítottam a stúdió előtt, kémlelni kezdtem Sonia autóját. Sajnos még mindig a bejárat előtt parkolt, ezért muszáj volt bemennem.
- Pff, drogos kurva - hallottam a hátam mögül.
- Tessék? - fordultam meg.
- Most se vagy józan - nevettek.
- Ezt nem kellett volna - indultam meg, öklömet melegítve. Behúzni készültem, mikor valaki hátulról lefogott. Sonia mérgesen méregetett, majd bocsánatot kért az 5 kis szerencsétlentől és betuszkolt.
- Destiny, te normális vagy? - fakadt ki magából - Azt hiszed a tegnapról nem tudok? Mindenki tud róla! - lökött elém egyszerre három újságot, amiken én vagyok a címlapon. És sajnos az a hülye-gyerek Bieber is. Összeboronáltak minket.
- Destiny McCain és Justin Bieber már meg is találták közös szenvedélyüket, egy nagy szál mariskában. Destiny lassan búcsút inthet a hírnevének, és Bieber is - ha így halad. Kíváncsiak vagyunk, hogy mi történt McCain házában tegnap délután, mikor is egy kisebb csapat érkezett hozzá, tudatmódosítókkal, alkohollal és a kanadai popszenzációval oldalukon. Képek a 12. oldalon - olvasta.
- Én... - dadogtam.
- Drogoztatok? - bólintottam - Mind?
- Mind.
Megcsóválta a fejét, és kezdte is a kioktatásom. Igaza volt, kivételesen nem szóltam vissza, csak mikor szóba jött az elvonó.
- Nem! Ezt elfelejtheted. Jól vagyok, ki tudok belőle egyedül is jönni.
- Megígérted ezt 4 napja is, mi lett a vége?
Nem szóltam semmit, megvártam a hegyibeszédet és távoztam. Frusztrált és ideges voltam, ez kihatott a vezetésre is. Majdnem karamboloztam, ebből megint szép kis cikket hoznak le.
Mire hazaértem, 3 kocsi állt a házam előtt. Az egyik Twist-ék volt, a másik kettő ismerős volt, csak nem tudtam honnan.
Leállítottam a motort és közelebb mentem. Nem sokkal később nagy raszta tömeget pillantottam meg, így kikövetkeztettem, hogy a nagy Lil Wayne jött el.
- Itt van! - kiáltotta Za és nagy mosolyra húzta a száját.
- Hercegnőm - mosolygott Wayne, megvillantva csillogó fogszabályzóját. Megragadta a kezem és megpörgetett a tengelyem körül. Szerettem ha ilyet csinálna, de megcsapott ismét az az illat. - Kész nő vagy - kacsintott - Még ha fekete lennél.
Felnevettem és megöleltem. Gyilkos pillantásokat küldtem Gunzo felé, aki az öccse mögé lépett. Sean Kingston újra a vendégem lett, meg pár haverjuk, akik mind feketék voltak.
Sosem zavart a színük, én is annak éreztem magam. Beálltunk egy közös kép erejéig, ahonnan nagyon is kirikítottam. Miután beengedtem őket a házba, mert szedték ki zsebeikből a fehér port és borították ki a dohányzóasztalra.
- Drága Destiny, tiéd az első szippantás, hiszen te vendégelsz meg minket! - mondta a rapper, de megrázni készültem a fejemet. Ekkor mindenki a bejárati ajtó felé pillantott, ahonnan Bieber sétált be.
- Te? - mértem végig. Fekete, ülepes nadrág, fekete trikó, fekete Ray Ban a feje tetején és hatalmas vigyor az arcán.
- Jöttem - nézett Twizz felé, aki lehajtotta a fejét.
- Ha már itt van a másik fehér kistestvérünk, engedjük be - nevetett Sean és megölelte. Hirtelen düh borított el, pedig teljesen józan voltam. Haragudtam magamra, Chrisre, és erre az idiótára is.
- Köszönöm, nem kérek - utasítottam el a fehér varázsport.
- Beteg vagy? - fordultak szinte egyszerre felém.
- Ha nem, hát nem. Gyere Biebs - intet neki Gunzo, és Ő boldogan guggolt az asztal mellé, hogy felszívja azt a nyamvadt fehér csíkot. Tüsszentenie kellett, de befogta az orrát, hogy bent tartsa. Szemei belekönnyeztek, de csak nevetett.
Én maradtam tiszta, mindenki kábultan nevetgélt és próbált még több szert magába tömni. Undorodtam. Olyan lepukkant lett a hely, a hangulat, mintha hajléktalanok vettek volna körül. Kezdtem megnyugodni, hogy innen már nincs lejjebb, abbahagyják, mikor egyikőjük vastag, barna, jól megtöltött szivart vett elő. Felcsillant a szemük, de még így is gyorsan felpattantak és kapkodták el egymás kezéből.
Ennél se kellett több, kiviharoztam a helyiségből. Egyedül akartam lenni, nem ezekkel. Mindig azt mondják, hogy sokat köszönhetek nekik, amit illuminált állapotban még el is hiszek, de ilyenkor megfordul a fejemben, hogy emiatt vagyok a béka fenekén. Ezeket a gondolatok gyorsan töröltem, mikor meghallottam, hogy valaki közeledik. Végül is a folyosó végén való mélázás, miközben ülök, nem a legjobb.
- Hé - vette sietősebbre - Jól vagy?
- Hagyj - fordultam meg, mire észrevettem, hogy Justin az - Miért vagy itt?
- Kezdtem aggódni, hogy miért nem válaszolsz a tegnapi sms-emre - nevetett.
- Talán azért, mert nagyon letojom? - néztem a szemébe, aminek hatására még jobban nevetni kezdett. Megfogta a kezem és felhúzott.
- Nagyon beszívtál? - kérdezte.
- Teljesen józan vagyok. De megmondhatod, hogy mekkora drogos kurva vagyok - mosolyogtam.
- Mi? Miért mondanám? - megforgattam a szemem - Ne foglalkozz velük, mind hülyék.
- Mert te aztán tudod. Honnan is tudnád? Mesevilágból csöppentél ide, a kis hercegnő Selena mellől - néztem végig rajta - Menj vissza hozzá, még elfordulhatsz innen. Ezután már nem nagyon.
- Fogd már be. Pont nem érdekel Selena - tört ki magából - Azt hiszed, hogy minden olyan jó nekem? Csak, hogy tudd: utálom. Az egész életem. Miért jöttem volna ide?
- Ne kezdj velem veszekedni, kölyök! - téptem ki csuklóm a markából - Húzz innen, még most!
- Ezt már hallottam - nézett jobbra.
- Ó, tényleg? Akkor mondok valamit, amit még biztos nem - mosolyogtam - Inkább mutatok - kacsintottam, és emeltem jobb öklöm, hogy kapjon egy kis szuvenírt, mikor Za lépett ki a nappaliból és meglátott minket.

1.rész

Huh, hát sziasztok! Igen, újra kezdtem a blogot. Mindet töröltem, amit eddig írtam. Az elején talán elrettent a blog, de nem mondok semmit. Ha olvassátok, megtudjátok, hogy mi lesz a vége. Ismét Justinos, de itt van Miley, aki, igaz nem saját magát, de a másik főszereplőt alakítja. Sajnálom, hogy így a nyár közepén kezdem, mert nem tudom befejezni a végére, de igyekezek. A kommentek még mindig nagyon jól esnének, azt is megírhatjátok, hogy mi nem tetszik, elfogadom. Köszönöm, hogy ezt is megnézitek vagy véleményezitek. Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!
Kitti

 Egyedül ültem otthon, hiszen egyedül élek. A szüleimmel nem beszélek túl sokat, jó ha egy hónapban kétszer felhívnak. Mert én ugyan nem hívom őket! Csak megmondanák, hogy mit és hogyan tegyek, erre meg aztán semmi szükségem.
Elnyúltam a kanapémon, aludni készültem, mikor csengettek. Hirtelen nem tudtam, hogy ki háborgat ilyenkor, mire eszembe jutott, hogy a srácokkal megbeszéltük, hogy átjönnek és egy kicsit jól érezzük magunkat. Gyorsan megigazítottam festett szőke hajam és zoknimban csúszkáltam a bejárati ajtó felé. A mosolyt levakarni arcomról lehetetlen lett volna, boldogan engedtem be őket.
- Des, bébi! - ölelt át Twist és kezei fenekemre csúsztak. Megigazítottam, visszatettem a derekamra. Már megcsapott az a bizonyos illat, ami évek óta fogva tart. Mögötte lépkedett a bátyja Za, egy nagy üveg Jack Daniel's-t fogva. Ő is megölelt majd beljebb lépett. Hoztak magukkal ismerős és ismeretlen arcokat, amit már megszoktam. De, egyikőjük nagyon is szúrta a szemem.
- A kölyköt minek hoztátok? - intéztem feléjük szavaimat és bevágódtam az egyik fotelba.
- A barátunk. Nyugi - mondta Twizzle a konyhapult mögül, éppen sodorta közös szerelmünket. Én is próbálkoztam már vele, sose ment úgy, mint neki. Mire kész lett mind körül álltuk és vártunk. Drámai pillanatok következtek, ahogy meggyújtotta a cigarettát és a szájába vette. Jó erősen beleszívott, benntartotta és kifújta a füstöt. Mámorító illatát lassan légeztem be, majd elvettem tőle.
Azok az órák feledésbe múltak, nem emlékeztem semmire. Nagyon sokat nevettünk és ittunk mindenre. Arra, hogy hamarosan lehúzhatom magam a wc-n és arra is, hogy teszünk a világra. Mindenre, nem érdekelt, hogy volt-e értelme, ittunk. Mi hozzászoktunk ehhez, évek óta ezt csináltuk. Viszont az újak, akiket csak úgy felszedtek, nem bírták sokáig. Hányni mentek és elaludtak.
- Egészségünkre! - szívott füves cigarettájába Sean Kingston, aki velem egy időben lett a banda tagja. Felkacagtam és kiittam poharamból a whiskeymet. Néhányan csak néztek ki a fejükből és mosolyogtak. A legtöbb emlékem, ezekről az évekről, ennyi volt.
Ülni már alig tudtam, zsibbadtam mindenhol, ezért muszáj volt járnom egyet. Dülöngélve felálltam és elsétáltam a folyosóig. Öklendezéseket hallottam, nem igazán érdekelt. Miután az illető kijött, talán egy kicsit felkeltette az érdeklődésem.
Nevettem mikor megláttam nyúzott arcát és, hogy wc papírral törölgeti homlokát. Rám nézett és Ő is elnevette magát.
- Te min nevetsz? - mértem végig és abbahagytam az értelmetlen kacagást.
- Nem tudom. Te? - emelte fel fejét és féloldalasan elmosolyodott.
- Kölyök, hagyd ezt abba. Menj haza és felejtsd el ezt az egészet. Jobban jársz - hajoltam hozzá közel és a fülébe súgtam.
- Szóval van még egy szál cigi? - vigyorgott - Akkor én megyek.
Azzal megindult a többiek felé, bár már Ő sem állt biztosan lábain. Megráztam a fejem és bementem a mosdóba. A tükörbe néztem, a saját szemembe. Piros volt a sok marihuánától. Felfordult a gyomrom ha magamra kellett néznem. A hajam az arcomhoz tapadt, megizzadtam és karikásak voltak a szemeim. Utáltam és undorodtam.
Megpróbáltam összeszedni magam és magabiztosan visszamenni hozzájuk, mire az egyik kutyám rémült vakkantását hallottam, majd nyüszítését. Szinte kirohantam hozzájuk. Az a buta kölyök rálépett szegényre. Felkaptam, nyugtatgattam.
- Kifelé! - néztem rá.
- De - kezdte volna.
- Nem hallottad, ember? Húzz innen - nem tudtam lecsillapodni, már Twist állt közénk.
- Menj, Justin - fordult felé. - Menj már!
Gyors léptekkel az ajtó felé indult és kiszaladt. Kocsi gumi csikorgását lehetett hallani, ahogy megindul a forró betonon, majd beállt a csönd. Rettentő mérges lettem, robbantam ha hozzám szóltak.
- Ez a szerencsétlen ezek után még vezet is?!
- Nyugodj le, bébi - suttogta Twizz - Elment.
- Fogd be! A bulinak vége, el lehet húzni - néztem körbe, de senki se mozdult - Nem hallottátok? Húzzatok innen ahova akartok!
Végül egy pár újonc megindult, utánuk pedig a többiek. Mind lenézően pillantottak vissza rám, majd elmentek. Mindegyikőjüknek tudnia kellett volna, hogy gyorsan robbanok, ha be vagyok szívva, ha nem. Elég nekem egy kisebb összenézés és a bulinak vége. De, ettől függetlenül mindenhova meghívnak. Ha az ember tagja a YMCMB-nek, nem hagyhatnak ki a nagybetűs partikból.
- Gyorsabban, emberek! - lökdöstem fel őket, mire nyögdécselve elhagyták a házamat. Utoljára Sean lépett ki, Chris és Gunzo maradtak.
- Ti is eltakarodhattok - fújtattam.
- Hé, csaj - kezdte Za - Ezt most jól elintézted. Sokáig nem fognak jönni.
- Jobb is - vágódtam a kanapéra és magamhoz öleltem a kutyámat.
- Majd elintézzük. Kihozunk belőle - ült mellém Twist és kacsintott.
- Nem kell, hagyjatok - pillantottam fel rájuk.
- Des, Dessy - becézgetett - Szükséged van erre. - azzal szedegetni kezdte az eldobált csikkeket és a szemetesbe rakta mindet. Az üres üvegeket is elrakta, felhúzott fekvőhelyzetből és magához ölelt. Mindig is úgy tekintettem rájuk, mint a bátyáimra. Valahogy az igazi testvéreim távolabb álltak tőlem. Ők voltak itt mikor a legalján voltam, a bőrünk színe sose akadályozott ebben.
- Azt a hülye Biebert, többet ne hozzátok - mosolyogtam.
- Szinte az öcsénk, Destiny. Ilyen embert, most nézve a hírnevére, hogy lehetne kihagyni? - nevetett Twizzy.
Ekkor döbbentem rá, hogy kihasználják. Mondjuk hol érdekel ez engem? Semmi közöm ahhoz a gyerekhez, gondoltam.
Mivel sikeresen szétcsaptuk magunkat, Ők már nem is erőltették a hazamenetelt. Kerestek magunk 1-1 szobát és ledőltek. Én is úgy tettem volna, ha nem kapok egy sms-t.
"Sajnálom a kutyát, nem direkt volt. Jó éjt, J."